Fotózni jó, ezt mindenki tudja.1979 július 19-én, kilenchónapnyi tűnődés után bújtam ki a sötétkamrából, azóta csak hunyorgok a fényben s toporgok itt tétován, de harminc éve rohangászom föl és alá, hogy ez ne tűnjön fel senkinek.A fényképezés feltalálásának idején Magyarország a Habsburg birodalom része, s történetének egy rendkívül fontos időszakát éli. A magyar történészek ezt reformkornak hívják, melynek végére az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc tesz pontot.
BarátokEz a kiállítás azért fontos számomra, mert már a forradalom idején is fényképeztek és megörökítették az akkori, embereket, katonákat illetve forradalmárokat – például Petőfi Sándort is. Az ő gondolatait olvasva – „Meddig alszol még Hazám?” – feltettem magamnak a kérdést, hogy miért alszom én is úgy mint a mostani polgárok többsége. Ha pedig már fényképezek, miért ne fotózhatnék olyan huszárokat, akik a hősökre emlékeznek, több mint 160 év után is magukra öltik, az akkori ruházatott, amit büszkén viselnek. Miért ne lehetnék én is büszke rájuk és miért nem lehetnék hálás azért, amit értünk tettek. Ezekkel a gondolatokkal és ezekkel a képekkel szeretném felhívni a rohanó világ figyelmét arra, hogy ne felejtsük el hőseinket, forradalmárainkat, és legyünk büszkék rájuk.
Borbély-Bartis Árpád
A fiatal művész két kiállítást nyit meg, szinte egyidőben, mindkettőt március 15-én. A helyszínek: Gyergyószentmiklóson a Népművészeti Alkotóházban és a gyergyóremetei Községháza. Az előbbi helyszínen 13-órakor nyitják meg a tárlatot, utóbbin pedig 14 órakor. Mindkét településen Balázs József festőművész méltatja a fotókat. v
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése